Mielőtt megértenénk a tapadásfokozókat, először meg kell értenünk, hogy mi is az a tapadás.

Tapadás: A szilárd felület és egy másik anyag határfelülete közötti molekuláris erők általi tapadás jelensége. A bevonófilm és az aljzat mechanikai kötéssel, fizikai adszorpcióval, hidrogénkötéssel és kémiai kötéssel, kölcsönös diffúzióval és egyéb hatásokkal kapcsolódhat össze. Az ezen hatások által létrehozott tapadás határozza meg a festékfilm és az aljzat közötti tapadást. Ez a tapadás a festékfilm és az aljzat közötti különböző kötőerők (adhéziós erők) összege kell, hogy legyen.
A bevonatok kulcsfontosságú tulajdonsága, hogy védő, dekoratív és különleges funkciókat látnak el. Még ha maga a bevonat kiváló fizikai és kémiai tulajdonságokkal is rendelkezik, nem lesz sok gyakorlati értéke, ha nem tud szilárdan kötődni az aljzat felületéhez vagy az alapbevonathoz. Ez a tapadás fontosságát mutatja a bevonat teljesítményében.
Ha a festékfilm tapadása gyenge, olyan intézkedésekkel, mint az aljzat csiszolása, a bevonat szerkezeti viszkozitásának csökkentése, a szerkezeti hőmérséklet növelése és a szárítás, javítható a mechanikai kötési erő és a diffúziós hatás, ezáltal javítva a tapadást.

Általában a tapadásfokozó egy olyan anyag, amely fokozza a kötést két felület között, így a kötés erősebb és tartósabb lesz.
A tapadásjavítás egyik leghatékonyabb módja a tapadásfokozók hozzáadása a bevonatrendszerhez.

A tapadásfokozóknak négy hatásmechanizmusuk van:
Kémiai rögzítés mind a festékfilm, mind az aljzat esetében;
A festékfilm kémiai rögzítése és az aljzat fizikai becsomagolása;
A festékfilm fizikai becsomagolása és az aljzat kémiai rögzítése;
Fizikai csomagolás mind a festékfilm, mind az aljzat számára.

A gyakori tapadásfokozók osztályozása
1. Szerves polimer tapadásfokozók. Az ilyen tapadásfokozók általában szubsztrát-rögzítő csoportokat, például hidroxil-, karboxil-, foszfát- vagy hosszú szénláncú polimer szerkezeteket tartalmaznak, amelyek javítják a festékfilm rugalmasságát és fokozzák a festékfilm tapadását az aljzathoz.
2. Szilán kapcsolószer tapadásfokozók. Miután kis mennyiségű szilán kapcsolószerrel bevontuk a bevonatot, a szilán a bevonat és az aljzat közötti határfelületre vándorol. Amikor nedvességgel találkozik az aljzat felületén, hidrolizálódhat, szilanolcsoportokat képezve, majd hidrogénkötéseket alakíthat ki az aljzat felületén lévő hidroxilcsoportokkal, vagy Si-OM (M a aljzat felületét jelöli) kovalens kötésekké kondenzálódhat; ugyanakkor a szilánmolekulák közötti szilanolcsoportok egymással kondenzálódnak, és egy hálózatos szerkezetű, filmréteget képeznek.

Figyelembe veendő tényezők tapadásfokozók kiválasztásakor
Rendszerkompatibilitás;
Tárolási stabilitás;
A bevonatok alapvető fizikai és kémiai tulajdonságaira gyakorolt ​​hatás;
Aljzatok felületkezelése;
Más nyersanyagokkal kombinálva a bevonatösszetételek optimalizálása érdekében.